mizantróp

Itthon vagyok szüleimnél, hazajöttem lazítani egy kicsit. Meg talán feltöltődni.
Valószínűleg sikerült a szigorlatom, ma vagy holnap napközben kiderül. Végülis elég sokat tanultam rá, ki is fáradtam rendesen. Zsongott az agyam attól a sok fölösleges információtól, ráadásul sikerült lebetegednem. Lázas taknyos köhögős szarság. Tegnasp még elég szarul voltam, de holnapra szerintem kutya bajom.
Most épp egy határidős honlapot csinálok. Egyetemi online oktatós okosság, mysql, php meg egyéb finomságok tömkelege... Nem kis teljesítmény egy magyar szakostól.
Elég jól haladok vele, csak rohadt fáradt vagyok. Az előbb kajáltam, előtte pihenésképp Youporn (vagy Redtube, már nem tudom) -- minőségi pornó. Ritka dolog ám az.
Na folytatom a melót.
Jó reggelt egyébként.

A gimnáziumi éveim elég furán teltek.
Voltam kemény gyógyszerfüggő, alkalmi füves, alkalmi csöves, utcán/pad alatt/temetőben alvó; kicsaptak két kollégiumból és egy középiskolából.
Írtam verseket és néhány novellát, zenéltem néhány zenekarban, két és fél évig hittem istenben, és végül jelesre érettségiztem.
Nagy ügy.
Tényleg, nem az?

Nem öltöztem fel, és nem mentem el kávézni. Ez a napom is eltelt, körülbelül úgy, mint a tegnapi. Próbálom beosztani azt az egy szál cigit, felét már elszívtam, a másik felét majd egy tea mellett.
Aztán nem tudom. Lehet, hogy beveszek egy nyugtatót, és lefekszem aludni.
John Scofield-ot hallgatok épp. A legjobb gitáros, akit valaha hallottam.
Jó éjt, jó szurkolást.
Tessék nekem szurkolni.

Rengeteget kellene tanulnom. Mármint a vizsgáimra. Ezen kívül meg kellene írnom néhány házidolgozatot, kb. 20-25 oldalt összesen. Persze mindezt tegnapra előző hónapra.
Az lesz, hogy felöltözöm, és lemegyek a Grandba kávézni.
Kávézni egyébként szeretek, találnom is kellene valami finom koffeinmentest (már ha létezik ilyen), mert a mostani napi átlagom 4 és 7 között mozog.
Szóval kávézni fogok, és ez jó.

Nos, nagyon kell unatkoznom ahhoz, hogy elkezdjem végre ezt a blogot, tekintve, hogy úgyse fogja olvasni senki.
Nos, eléggé unatkozom.
Huszonéves vagyok, és igencsak úgy néz ki, hogy sikerült már most (ha nem is végleg, de azért rendesen) elcseszni az életemet.
Nincs barátnőm, barátaim se nagyon, már nem vagyok se érdekes, se értékes, se semmi. Egyetemre járok, de ez is bizonytalan. Jópár évig együtt éltem valakivel, aztán félig-meddig az én hibámból befuccsolt a dolog.
Szép.
Most itt ülök, egyedül, egy meglehetősen hideg lakásban.
Már csak egy cigim maradt.
A helyzetemet jól jellemzi, hogy bár lemehetnék a boltba venni egy dobozzal (akkor már kaját is vennék, merthogy az sincs), valószínűleg mégsem fogok. Ahhoz fel kellene öltöznöm. Ahhoz zuhanyoznom kéne.
Nohiszen.
A napjaim jelenleg abból állnak, hogy megpróbálok jó pofát vágni ehhez az egész kisiklott szarsághoz. Délutánig alvás, youtube, kretén.hu, ímél (de nem ír senki), pornó (aztán persze az obligát undor), némi egotrippel fűszerezve. Szeretném felhívni a nőt, aztán persze nem hívom fel, ennyi tartás azért még van bennem. Különben se lenne értelme.
Remélem boldog lesz.

Még nincs, majd lesz. De az is lehet, hogy nem.